Hm...Szenteste. Megmarad az emlékezetemben a 2015-ös az biztos.
Nézzük csak a helyzet, hogy néhány kliens között van némi időm a kocsiban. Kicsit már be is költöztem talán.
Van egy sztorim ( ha egyszer elolvasod drága régi barátom a blogomat, ezen a részen remélem jót mosolyogsz majd ;-))
Következő: Lévén, hogy nem szomorkodunk és semmi hasonló ezért hét óra környékén várakozás közepette az All I want for Christmas is YOU-t énekelgetve nem éppen visszafogodtan kapok némi visszajelzést... Bekopognak az ablakon fülig érő vigyorral hogy Merry Christmas és kapok egy tábla csokit...  Kell ennél több kérem szépen?! A csokinak nem volt hosszú élete :$ szóval azt hiszem nem panaszkodhatom. A sok jó kívánság a sok mosoly és köszönet megéri hogy az ember a sötét autóban töltse a Szentestéjét ( mivel a kis rohadék nevezetesen lámpa, ki van égve vagy nincs is, de továbbra sem néztem utána melyik is...). Úgyhogy mielőtt még bárki megsajnálna, ne tegye! Sokkal rosszabb volt annak a kliensnek a délutánja akinek a vacsoráját egy vörös hajú csaj készítette el és teljesen elsózta azt :-D
Jól vanna... Szerelmes a kis vörös... Mit lehet tenni?
Epekedve várni és várni hogy végre megérkezzen...

Najó nem csöpögök itt. Még egy kicsit, de más témában. Értékeljétek nagyon a családot, a közeget hogy megoszthatjátok a gondolataitokat az érzéseiteket, a mosolyokat, ételt-italt, ajándékokat. Számomra megdöbbentő mennyire igaz és létező az egyedül lét, a magány. Ó nem magamról beszélek én nagyon szerencsés vagyok a legjobb családdal és barátokkal akik végig velem vannak hiába a majdnem 2000 km :-)
Klienseket látva viszont elszorul az ember szíve. Ezért érdemesmosolyt csempészni a napjukba.

Szóval továbbra is Boldog Békés és Áldott Ünnepeket Nektek!
Köszönöm hogy ismét kíváncsiak voltatok kicsiny irományomra :-)

Kezdetről van szó, hiszen most kezdtem el az angliai életemet. Végre félretettem minden kishitűségemet és gyávaságomat, és azt mondtam, ha nem fogok megszólalni angolul, soha nem fogom megtanulni - az egyébként számomra annyira szépnek tartott - nyelvet. Ha tehetitek, mindig válasszátok azt az utat amitől a leginkább megborzongtok. Kihívás, kihívás hegyén-hátán. De, akiben egy csöppnyi kalandvágy is szorult... Szüksége van rá.

Említettem a véget is... Arra nem gondoltam, hogy ilyen hamar testközelbe kerül majd, a - remélhetőleg - nekem még oly messzire lévő fogalom, mint a halál. Azért beszélek fogalomról, mert még nagyon idegennek érzem az egészet.
Ez most az idős gondozás elkezdésével egyre inkább tudatosabbá és természetesebbé kell váljon... Vagy ha nem akkor sírva hazarohanok, vagy a világ másik felére. De akkor sem menekülhetek előle, mert egyszer engem is elkap :) Szóval jobb lesz vele megbarátkozni.

Csupán a második tanítási napom volt a továbbképzésen, ahol felkészítenek minden eshetőségre. Az oktatónk egy nagyon kedves litván lány a lehető legextrémebb - de megtörtént! - eseteket meséli el nekünk.

Szombat óta már most testközelbe kerültek a filmekből ismert jelenetek. Hihetetlen érdekes és színes az egész. Annyi információ és hatás, hogy azt győzze az ember feldolgozni :)
Két kedvenc sztorim van, had meséljem el nektek, kezdeném a szomorkással, hogy a végén mosolyogjatok egy jót.

Egy informatikai cég fejéről van szó, akinél 35 éves korában diagnosztizálták az ALS-t azaz az amiotrófiás laterális szkeltózist, Lou Gehring-kórt. De, ha azt mondom Stephen Hawking, így mindenki be tudja azonosítani. Ez a fiatalember egy csodálatosan szép házban, gyönyörű fiatal feleséggel és a hármas ikreivel élt. A tanárom volt a gondozója, és az ő szavaival élve, három egyforma kisördög. Mind fiú! Az első alkalommal amikor belépett a házban egy tökéletes családot pillantott meg, szépen felöltöztetett három egyforma 3-4 év körüli kisfiú, magazin címoldalára illő feleség, és természetesen egy kutya. "Kire kell itt felügyelni?" Kérdezte. Ekkor vezette fel a feleség az emeletre és mutatta be a mozogni már szinte alig bíró férjének a lányt.
Sokan vagyunk úgy, hogy sírunk és panaszkodunk, miért nincs jobb életünk, miért nincs több pénzünk, szebb házunk, jobb autónk, drágább ruháink. Én sem vagyok különb. Sigita, a tanárom sem volt anno különb. De ez a látogatás fenekestül felforgatott benne mindent. Ennek az intelligens férfinak tökéletes élete és mindene megvolt, és mégsem rendelkezett semmivel az ég világon! Nem tudta az apai szerepet teljesíteni, férjként is megszűnt létezni. A felesége már négy éve tudomást sem vesz a létezéséről, pedig egy házban élnek...
Sigita az első nap után húsz percig ült az autóban és zokogott. Nem a férfit sajnálta, hanem önmagát, hogy mennyire buta dolgok miatt sopánkodott addigi élete során.
A férfi most hatvan valahány éves, teljesen magatehetetlen, de a világ legjobb minőségű felszereléseivel rendelkezik, és bármikor a szemei segítségével emailt ír a cégnek, a gondozóknak. Szóval napi kapcsolatot lehet vele tartani, mert mentálisan teljesen ép.

No a következő sztori:
Egy nap egy új lány, akinek még kevéske tapasztalata volt, elkerült egy idős nénihez, akinél nem volt komolyabb teendője, csak beszélgetni vele, teázni ilyesmi. A néni nagyon izgatott volt, és megkérte őt, hogy rakja be a haját, sminkelje kicsit ki, mert délután érkeznek hozzá rokonok, ugyanis a családban kisfiú született, és szép szeretne lenni, ha kép készül róluk. Másnap amikor a gondozó visszament, azonnal megkérdezte a nénitől, hogy milyen volt a látogatás, mivel az izgatottsága előző nap már-már a tetőfokára hágott. A néni már hozta is a fényképet hogy megmutassa, milyen gyönyörű a kisfiú.
A képen Kate,William és a kicsi George volt látható... :) Szóval a MiHomeCare-nek még egy Lady-je is van. Erzsébet királyné egy unokatestvére.

Mondani sem kell a gondozónak mennyire elállhatott a szava :)

Igyekszem minél több izgalmas sztorival előrukkolni nektek, ha nyitottak lesztek rá. Tapasztaljatok és szerezzetek élményeket. Mert olyan mintha a saját filmedet forgatnák.

Köszönöm hogy elolvastad! Köszönöm a figyelmet, és az időt amit rám szántál.