Most ültem le sírva. Miért, miért, miért?
Tudom van rosszabb, de valahogy ez most nem vigasztal. Egy por és koszfészek az otthonom és a gyerekem leendő otthona. Annyi port szívok be nap-mint-nap, hogy már attól félek, szegény kislány szürkén fog megszületni. Nem tudom miért ezt érdemeltem, de most nagyon azt érzem, hogy rettenetesen büntetve vagyok, nyilván van is miért, de miért akkor amikor 7 hónapos vagyok?! Fizikailag korlátozva még azt sem tudom megtenni, hogy pik-pak összedobom normálisra a kis élhető környezetünket. Főleg, hogy egy idióta, is akadályoz, akinél az igénytelenség nem ismer határokat. Meg fogok őrülni.

fuss

Remek érzés, amikor a párod fogja - és mivel állítólag úgy beszéltél vele, mint akit a seggedből rángattál ki - úgy viselkedik veled bosszúból, mintha te lennél az utolsó ember a Földön, akivel lenni szeretne vagy egyáltalán kommunikálna. Hozzáteszem, hiába is teszel az ügy érdekébe bármit, baszhatod. Régebben is mindig ezt csinálta és én ezt nem bírtam elviselni, ahogy most sem tudom. Legszívesebben ilyenkor tényleg világgá mennék, mert csak azt érzem, hogy büntetve vagyok annak ellenére, hogy még bocsánatot is kértem. Itt mondjuk nem tudom mi értelme a bocsánatkérésnek. El kell mennem a búsban mert ilyenkor képes vagyok a kicsinyes bosszújától megfulladni.