Most ültem le sírva. Miért, miért, miért?
Tudom van rosszabb, de valahogy ez most nem vigasztal. Egy por és koszfészek az otthonom és a gyerekem leendő otthona. Annyi port szívok be nap-mint-nap, hogy már attól félek, szegény kislány szürkén fog megszületni. Nem tudom miért ezt érdemeltem, de most nagyon azt érzem, hogy rettenetesen büntetve vagyok, nyilván van is miért, de miért akkor amikor 7 hónapos vagyok?! Fizikailag korlátozva még azt sem tudom megtenni, hogy pik-pak összedobom normálisra a kis élhető környezetünket. Főleg, hogy egy idióta, is akadályoz, akinél az igénytelenség nem ismer határokat. Meg fogok őrülni.