Egyetlen hétvége alatt összedől egy álom, és egyetlen hét alatt elveszíteni a párod. És ezt mind 6 hónapos terhesen. Az ember nem is kívánhatna magának jobbat!
Az utóbbi, hogy elveszítettem a párom nem teljesen helytálló, viszont kétségtelen, hogy olyannyira a szakadék szélére sodródtunk, hogy nagy csoda kell ahhoz, hogy ne zuhanjunk bele. Olyannyira megváltoztatott mindkettőnket az elmúlt időszak, hogy képtelenek vagyunk már egymást elviselni.Ő tehetetlen, engem fúriának tart. És én pedig szépen lassan farkat növesztek mert mindent én intézek. Az anyagiakat kézben tartom, a pénz nagyját is én kerestem meg, a mindennapokról gondoskodom. Még az állását is igyekeztem elintézni. És még a segítséget is a saját családi oldalamról igyekeztem megoldani. Egy szóval teljes mértékig átvettem az irányítást, ami egyáltalán nem nőhöz méltó... Kíváncsi vagyok hányan esnek bele ebbe a csapdába. Vagy egyedien az én helyzetem ennyire idióta és elcseszett? Kár tagadnom, az én felelősségem, én választottam magamnak és én építettem ki a zárkámat, ahol szépen lassan valami elferdült transzfesztita eltorzult mutánsává változom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése