Már régen érlelődik bennem, hogy folytatom a blogom. Eddig azért nem tettem mert túlságosan személyesnek éreztem minden velem történt dolgot. De úgy döntöttem levetkőzöm a gátlásaimat és nyersen leírok mindent, evvel fájdalmat okozva valakinek, vagy éppen segítő kezet nyújtva. Én is rengeteg segítséget kaptam és kapok, és rengetegszer bántanak is. Az egyensúlynak meg kell maradnia végtére is.
Egy év alatt rengeteg minden történt velem. A legnagyobb hír nyílván mindenki, és a saját magam számára is az, hogy anya leszek. Nagyon sokkkk féleképpen megélhetjük ezt. Én rövidre fogom zárni. Megőrjít a terhesség. Nem erről fogok szónokolni megnyugtatnénk mindenkit, mert nekem is a könyökömön folyik már. Ha emiatt leszek rossz anya, akkor legyen... De úgy gondolom ez az adag hormonfröccs amit ez az állapot okoz egyszerűen embertelen. És ennek köszönhetően érzem nagyon sokszor úgy, hogy rettenetesen rossz döntés volt párral neki vágni egy új életnek. De ugyanakkor nem lenne egy kis hiperaktív csoda a pocakomban, amit bánnék!
Bántó és fályó megnyílvánulások áradata csattan rajtam mert hisztis pi*sának vagyok titulálva az által az ember által, akit a szerelmemnek kellene neveznem. De ezekben a hónapokban rengetegszer életem megkeserítője jelzőt használnám inkább rá. A kivert kutya vagy éppen lábtörlő kezd olyan gyakori metafórája lenni önvalómnak, hogy néha azt érzem kezdek bolyhosodni.
Felhívnám a figyelmet, hogy nincs kolbászból a kerítés! Anglia, Guildford. Gazdag ország, annál is gazdagabb város. De az igazság, hogy itt is meg kell dolgozz kőkeményem mindenért, de másképp értékelik ezt aláírom. Mindenesetre, ha nekiállsz egy új életnek valakivel vagy egyedül egy dolgot tarts szem előtt. Soha senkire nem számíthatsz! Mindig csak magadra. Anyagiak, megélhetés, étel-ital, tiszta ruha. Soha ne alapozz másra. Minden rajtad áll vagy bukik. Az is, hogy egészséges vagy-e vagy sem. Soha nem a munkaadód vagy a párod reszortja. Minden a Te kezedben van. Ilyenkor nem értem a gyengébbik nem kifejezést. Pedig Isten lássa lelkem, nem vagyok egy feminista beállítottságú nő, de ezek a tapasztalok azt bizonyítják, hogy nem lehet másra számítani nőként sem. Hiába van melletted a gyereked apja, hívjuk férjnek vagy párnak, nekem nem lényeg. Nem változik semmi. Nem könnyíti meg a nő helyzetét. Sőt! Innentől már nem csak a saját maga és gyermeke állapota miatt kell aggódnia mert hárman alkotnak egy családot. De miért az anya a főnök a problémák megoldásában? Old meg az elköltözést, old meg a segélyezést, old meg a párod munkáját is. Old meg a bevásárlást. Oldj meg mindent. Ezt nem értem. De természetesen tudom ez is az én levesem, amit magamnak főztem. Én választottam a gyermekemnek apát. Evvel az életkörülményemet és életemnek nehézségi fokát is!
Igyekszem pozitívan felfogni a felellősségvállalás kérdését, hiszen ez a felnőttéválás lényege. De vajon miért úgy növünk fel, hogy ez a két szó: felelősségvállalás és felnőttéválás, annyira "rossz" fényben van megvilágítva?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése