2016. december 21-én ismét egy új fejezete nyílt az életemnek. Guildfordból Birmingham külvárosába, Wednesburry-be költöztünk. Igen többesszámban. A kis pocaklakómmal és apukájával, aki 10-e óta már itt van és emberesen helytállva újítja fel a házat, ahol elkezdhetjük a mi kis családunk első fejezetét. Félő volt, ahogy az előző bejegyzésemben olvasható, hogy nagyon nem maradunk meg egy párnak. Igazából nem tudom eldönteni, hogy egy hajszálon múlt-e, én reagálom túl, vagy még túl sem vagyunk a nehezén... Ezt talán ha kiürültek belőlem a terhesség okozta hormonok kicsit könnyebben át tudom majd látni, de egyelőre csak bizakodok és nem kiabálok el semmit!
Furcsa visszalépésnek tűnik az egész helyzet, mivel Surry megyéhez képest ez a vidék egy komplett ipartelep, de valahogy sokkal otthonosabbnak érzem Wednesburry-t, mint ez alatt az év alatt Guildfordot valaha is. Nyílván a család közelsége teszi. Mindenestre megnyugtató itt lenni. A körülmények ellenére :)
Nem is tudom, hogyan írhatnám ezt le részletesen... Volt már ilyenben részem méghozzá a Sasadi úton, de ott valószínűsítem a mai napig nem történt akkora változás, hogy valóban lakható lakrész legyen belőle, itt pedig tudom, hogy mire érkezik a baba minden a helyén lesz. Ez azért nagy különbség.
Sokszor eszembe jut pont a ház jelenlegi állapota miatt az az időszak és kezdem megérteni mi volt a problémája az expáromnak velem. Tényleg sok mindent csak mostanra értettem meg. És teljes mértékig megértem, hogy akkor anno ő nem bírta elviselni a tehetetlenségemet, hogy a saját tanulmányaim, a jövőképem kialakítása fontosabbak voltak mint az ő háza. Ebben a szituációban amibe egy hónapja kerültem bele, amikor megbillent minden és nem éppen a jó irányban, mintha az ő szerepébe estem volna bele a jelenlegi kapcsolatommal.
Hiszen engem készített ki a tehetetlenség és felboruló fontossági sorrend. Az élet szép játszma. Idővel mindenkit rádöbbent arra, hogy ki milyen hatással volt rá, és hogy kire milyen hatással voltunk mi magunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése